Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Ünneplő Közösség!
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság 50 éves jubileumi kongresszusán a társaság nevében köszönthetem Önöket.
Különösen felemelő érzés, hogy ünnepünknek a Debreceni Református Kollégiumdíszterme ad otthont — egy olyan történelmi és szellemi tér, ahol a magyar művelődés, tudomány és emberség évszázadok óta otthonra talált.
E falak között örökségünk nemcsak őrződik, hanem tovább is sugárzik: elköteleződésre késztet, hűségre tanít, felelősségre nevel — és arra buzdít bennünket, hogy hivatásunk terhét és örömét méltósággal viseljük.
Társaságunk a Magyar Nőorvos Társaság első önálló társszervezeteként 1975. december 15-én, éppen itt, Debrecenben alakult meg.
Alapítóink tisztán látták, hogy a nők egészsége, a család védelme és a társadalom jövőjeegymástól elválaszthatatlan, közös felelősség. E felelősség pedig túlmutat bármely hivatáson: hidat kíván teremteni orvosok, védőnők, jogászok, pedagógusok, statisztikusok és mindazok között, akik hivatásukban elkötelezettséggel fordulnak a nők és családok támogatása felé.
Ez a sokszínű, mégis egy szívvel-lélekkel szolgáló közösség volt és maradt társaságunk legnagyobb ereje.
A nőorvos szaktudása, a védőnő gondoskodó jelenléte, a jogász felelősségtudata, a pedagógus formáló ereje, a statisztikus elemző gondolkodása és sok más szakember munkája alkotja azt a védőhálót, amelyre a család- és nővédelem biztonsága épül.
Más szavakkal: a tudások, tapasztalatok és nézőpontok találkozása tartja élővé és folyamatos fejlődésben társaságunkat.
Az elmúlt fél évszázad során közösségünk azon dolgozott, hogy a női életút minden szakasza — a serdülőkortól az anyaságon át az időskorig — megfelelő szakmai figyelmet, támogatást és méltóságot kapjon.
A várandósgondozás megújulása, a családtervezés korszerű szemlélete, az anya- és gyermekvédelem fejlődése, az oktatás és a prevenció megerősödése mind olyan eredmények, amelyek mögött közösségünk tagjai állnak — tudásukkal, tapasztalatukkal, emberségükkel.
Ezek az eredmények nem pusztán szakmai mérföldkövek.
Mögöttük életek, sorsok, családok vannak — ez adja munkánknak igazi súlyát és értelmét.
Mai ünnepünk azonban nemcsak a múltra tekint vissza. A jelen kihívásai — a termékenység megőrzésének kérdései, a mentális egészség növekvő szerepe, a társadalmi egyenlőtlenségek hatásai, az egészségügyi ellátás modernizációjának szükségessége — arra figyelmeztetnek bennünket, hogy ugyanazzal a bátorsággal és elkötelezettséggel kell folytatnunk munkánkat, mint amellyel alapítóink elindították társaságunk útját.
Bízom benne, hogy megőrizzük azt az örökséget, amelyet ránk hagytak:
a hitelességet, az értékrend szilárdságát, a szakmai igényességet, a közösség erejébe vetett bizalmat és az emberi méltóság feltétlen tiszteletét — mindazt, amihez a Református Kollégium szellemisége is méltó.
Hitet a tudásban.
Tiszteletet az ember iránt.
Szolgálatkészséget a rászorulók felé.
És azt a meggyőződést, hogy munkánk végső célja mindig az ember: a nő, az anya, a gyermek, a család életének támogatása, gyarapítása, védelme.
Hiszem, hogy társaságunk a következő ötven évben is szilárd alapokon áll majd: szakmai hitelességgel, közösségi erővel, és azzal a csendes, de rendíthetetlen elhivatottsággal, amely hivatásunk igazi erejét adja.
Kérem, fogadják szeretettel a jubileumi kongresszus megnyitóját.
Kívánok mindannyiunknak tartalmas szakmai napot, lelkesítő találkozásokat és méltóünneplést.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
 |
|
 |
|
|
DR. PÁRDUCZ LÁSZLÓ PhD
MCSNTT elnöke
c.egyetemi tanár
|
|
